Dr. Sandi Mann, a Manchesteri Egyetem pszichológusa kimutatta, hogy az unalom és a céltalanság időszakaijelentősen hozzájárulnak az emberi problémamegoldó képességhez és intuícióhoz.
Vagyis amikor „nem csinálunk semmit”, az agy épp akkor rakja össze a darabkákat.
Na de akkor ha ez így van mégis miért érezzük magunkat feleslegsenek amikor semmitteszünk? Miért érzünk bűntudatod?
A teljesítményalapú önértékelés lehet az oka?
Ez az az állapot, amikor az ember az értékességét, önbecsülését, szerethetőségét nem a létezéséből, hanem a teljesítményéből vezeti le.
👉 Példamondat egy belső párbeszédre:
„Ha nem csinálok semmit, akkor nincs értelme annak, hogy vagyok.”
„Csak akkor vagyok jó fej, ha segítek, ha hasznos vagyok, ha mindenki elégedett velem.”
Hogyan alakul ki?
Gyerekkorban:
- Feltételes szeretet: Ha egy gyerek azt tapasztalja, hogy akkor kap dicséretet, figyelmet, ölelést, ha „jó gyerek”, „ügyes”, „szót fogad”, akkor könnyen összekapcsolja:
👉 szeretet = teljesítmény. - Túlzott elvárások: „Már megint csak 4-est hoztál?”
Egy idő után a gyerek azt tanulja meg, hogy nem elég jó az, amit ő nyújt. Csak a kiválóságért jár elismerés.
Iskolás korban:
- Jegyekhez kötött elismerés: Az „okos” gyerek dicséretet kap, a „kevésbé” okos nem – függetlenül attól, mennyit fejlődött vagy próbálkozott.
- Versenyhelyzetek: A rendszer sokszor nem a belső fejlődést értékeli, hanem az összehasonlítást másokkal.
Gimis/fiatal felnőtt korban:
Itt már belülről jön az elvárás:
- „Most kéne tanulnom.”
- „Nem engedhetem meg magamnak, hogy semmit tegyek.”
- És ami igazán fájdalmas: sokan ezt már nem is kérdőjelezik meg.
Felnőttkor:
A semmittevés luxus.
- Pihenni csak ha kész van minden.
- Lazítani csak ha kiérdemelted.
- Élni csak ha megdolgoztál érte.
Ez az a pont, ahol a legtöbben örökre elveszítik a kapcsolatukat a semmittevés szabadságával – mert összekeverik az értéktelenséggel.
🚩 Jellemzők, amik erre utalnak
- Bűntudat pihenéskor („most kéne valamit csinálnom”)
- Halogatás (mert az ember fél, hogy „nem lesz elég jó” az, amit csinál)
- Maximalizmus (csak a tökéletes elfogadható)
- Önszabotázs (ha nem sikerül valami, az egész önértékelést romba dönti)
- Nehéz örülni az elért sikereknek („lehetett volna jobb is”)
Hogyan lehet ezen változtatni?
- Értékalapú önértékelés kialakítása:
- „Akkor is értékes vagyok, ha nem teljesítek mindig a maximumon.”
- „Az értékem nem a teljesítményemen múlik, hanem azon, hogy ember vagyok, érző, fejlődő lény.”
- Szeretet gyakorlása teljesítmény nélkül is:
- Ezt szülőként is lehet tanítani: dicsérd meg a gyereket nemcsak azért, amit elért, hanem azért, aki.
- Reflektív kérdések a naplózásban / coachingban:
- Mennyire érzem magam elég jónak akkor, ha nem csinálok semmit?
- Mit tanultam gyerekkoromban a „jónak lenni” fogalmáról?
- Ki volt az, akinek a szeretetéért „meg kellett dolgoznom”?
Kapcsolódó cikkek, amiket érdemes elolvasni:
➤ Hová tűnik a semmittevés? És ki vette el tőlünk?
A semmittevés nem luxus – hanem elvesztett alapjog. Olvasd el, hogyan nevelődünk le róla, és hogyan tanulhatod újra vissza.
➤ Olyan nehéz semmit tenni… vagy csak nekem?
Ha volt már napod, amikor semmi nem sikerült – de mégis fontos volt –, ez a bejegyzés neked szól. Igen, még azokat a napokat is lehet szeretni.
Olyan nehéz semmit tenni… vagy csak nekem?
Hová tűnik a semmittevés? És ki vette el tőlünk?
Emlékszel még, amikor gyerekként csak feküdtél a fűben, nézted a felhőket, és nem volt semmi…
Ha esetleg más témában is szívesen olvasnál…
Böngéssz tovább tudatosan:
Stressz vagy nyugalom? Mi történik valójában az agyban?
Teher alatt nő a pálma?
Mi a baj a gyerekkel, mire hazaérünk? – Az összeomlás, stressz vagy levertség valódi oka
Amit a gyereked MINDIG észrevesz rajtad, még ha nem is mondja!
A lista, amit minden szülőnek ki kell irnia a hűtőre
A gyerek agya úgy működik, mint egy szuper-alapos, high-tech vizsgáló gépezet: nem a szavak, hanem…








