semmittevés és bűntudat

Mi az a teljesítményalapú önértékelés?

Dr. Sandi Mann, a Manchesteri Egyetem pszichológusa kimutatta, hogy az unalom és a céltalanság időszakaijelentősen hozzájárulnak az emberi problémamegoldó képességhez és intuícióhoz.

Vagyis amikor „nem csinálunk semmit”, az agy épp akkor rakja össze a darabkákat.

Na de akkor ha ez így van mégis miért érezzük magunkat feleslegsenek amikor semmitteszünk? Miért érzünk bűntudatod?

A teljesítményalapú önértékelés lehet az oka?

Ez az az állapot, amikor az ember az értékességét, önbecsülését, szerethetőségét nem a létezéséből, hanem a teljesítményéből vezeti le.

👉 Példamondat egy belső párbeszédre:

„Ha nem csinálok semmit, akkor nincs értelme annak, hogy vagyok.”
„Csak akkor vagyok jó fej, ha segítek, ha hasznos vagyok, ha mindenki elégedett velem.”


Hogyan alakul ki?

Gyerekkorban:

  • Feltételes szeretet: Ha egy gyerek azt tapasztalja, hogy akkor kap dicséretet, figyelmet, ölelést, ha „jó gyerek”, „ügyes”, „szót fogad”, akkor könnyen összekapcsolja:
    👉 szeretet = teljesítmény.
  • Túlzott elvárások: „Már megint csak 4-est hoztál?”
    Egy idő után a gyerek azt tanulja meg, hogy nem elég jó az, amit ő nyújt. Csak a kiválóságért jár elismerés.

Iskolás korban:

  • Jegyekhez kötött elismerés: Az „okos” gyerek dicséretet kap, a „kevésbé” okos nem – függetlenül attól, mennyit fejlődött vagy próbálkozott.
  • Versenyhelyzetek: A rendszer sokszor nem a belső fejlődést értékeli, hanem az összehasonlítást másokkal.

Gimis/fiatal felnőtt korban:

Itt már belülről jön az elvárás:

  • „Most kéne tanulnom.”
  • „Nem engedhetem meg magamnak, hogy semmit tegyek.”
  • És ami igazán fájdalmas: sokan ezt már nem is kérdőjelezik meg.

 Felnőttkor:

A semmittevés luxus.

  • Pihenni csak ha kész van minden.
  • Lazítani csak ha kiérdemelted.
  • Élni csak ha megdolgoztál érte.

Ez az a pont, ahol a legtöbben örökre elveszítik a kapcsolatukat a semmittevés szabadságával – mert összekeverik az értéktelenséggel.


🚩 Jellemzők, amik erre utalnak

  • Bűntudat pihenéskor („most kéne valamit csinálnom”)
  • Halogatás (mert az ember fél, hogy „nem lesz elég jó” az, amit csinál)
  • Maximalizmus (csak a tökéletes elfogadható)
  • Önszabotázs (ha nem sikerül valami, az egész önértékelést romba dönti)
  • Nehéz örülni az elért sikereknek („lehetett volna jobb is”)

Hogyan lehet ezen változtatni?

  1. Értékalapú önértékelés kialakítása:
    • „Akkor is értékes vagyok, ha nem teljesítek mindig a maximumon.”
    • „Az értékem nem a teljesítményemen múlik, hanem azon, hogy ember vagyok, érző, fejlődő lény.”
  2. Szeretet gyakorlása teljesítmény nélkül is:
    • Ezt szülőként is lehet tanítani: dicsérd meg a gyereket nemcsak azért, amit elért, hanem azért, aki.
  3. Reflektív kérdések a naplózásban / coachingban:
    • Mennyire érzem magam elég jónak akkor, ha nem csinálok semmit?
    • Mit tanultam gyerekkoromban a „jónak lenni” fogalmáról?
    • Ki volt az, akinek a szeretetéért „meg kellett dolgoznom”?

Kapcsolódó cikkek, amiket érdemes elolvasni:

➤ Hová tűnik a semmittevés? És ki vette el tőlünk?
A semmittevés nem luxus – hanem elvesztett alapjog. Olvasd el, hogyan nevelődünk le róla, és hogyan tanulhatod újra vissza.

➤ Olyan nehéz semmit tenni… vagy csak nekem?
Ha volt már napod, amikor semmi nem sikerült – de mégis fontos volt –, ez a bejegyzés neked szól. Igen, még azokat a napokat is lehet szeretni.

Ha esetleg más témában is szívesen olvasnál…

Böngéssz tovább tudatosan:

Review Your Cart
0
Add Coupon Code
Subtotal